Nakita Claw Pro Stealth - dagi Ausztriából

Ha feltűnést akarsz kelteni és közben jól érezni magad, akkor a Fat Bike egy remek opció. Nagyjából egy évtizede kezdtek teret nyerni az extrém széles gumikkal szerelt terepkerékpárok, amikkel hóban, homokban is lehet haladni, ahol a hagyományos montik már elsüllyednek. Az óriási, ballonos gumik extrém kis nyomáson üzemelnek, néhány tized báron, és kilapulva felsiklanak a lazább felületekre is.

A kezdetek a 70-es évekig nyúlnak vissza, de az akkori nagyon kis szériás és borzasztó nehéz bringák szűk körben voltak csak ismertek. 2015-ben azonban start-upok és nagy brandek is sorra jöttek ki a széles kerekű bringákkal, népszerűségük a covid előtt tetőzött, és azóta elektromos formában tértek vissza. A fat bike-ok először 20 kg feletti, alu vagy acélvázas szörnyellák voltak, amikkel bármiféle emelkedő leküzdése óriási kihívás volt. Eleve nehezek, és a kisnyomású, széles kerekek nagyon tapadnak. De egy vékony hóval fedett réten, vagy végtelen homokos strandon óriási élmény volt velük tekerni. A Pilis lábánál élve, a súly kizáró ok volt sokáig, de hamar megjelentek a karbon verziók, akár 12 kg alatti tömeggel - és meglehetősen magas, 4-6000 eurótól induló áron. A másik irány az elektrifikáció volt, az amúgy sem könnyű bringákra aggattak egy nagy akksit meg egy váz vagy agymotort, és máris ment felfelé az akkor már közel 30kg-os monstrum. Ami pedig 20 kg közeli maradt, ott az árcédula lett könnyfakasztó.

A fatbike óriási üzletnek tűnt, belekapott boldog-boldogtalan, az egyik ilyen cég az azóta megszűnt Nakita volt. A Nakita egy osztrák márka, "Designed in the Austrian Alps", közép és felsőkategóriás bringákat árusított, a csúcson 100 oldalnál vastagabb katalógussal. A koncepció így utólag egyszerűnek tűnt: távol-keletről jó minőségű, több márka által is használt vázakat szereltek fel az árkategóriához képest top cuccokkal, és adták valamennyivel olcsóbban, mint a neves konkurensek. A kerékpárjaik így nagyon jó ár/érték arányt képviseltek. A fatbike-ok Claw néven futottak, és a top modell 11,5 kg volt relatív nagy méretben is, ami már felkeltette az érdeklődésem. Az alkatrészeket átböngészve, nem találtam kivetnivalót az akkor 4000 eurós kerékpárban. 800 eurós kerékszett, Sram X1 váltás, XT fékek, Race Face Turbine alkatrészek, Rock Shox dropper nyeregcső és természetesen UD karbon váz. Az alkatrészek listaára meghaladta a vételárat, a váz így szinte ajándék volt. Alapos kereséssel kiderítettem, hogy ugyanezt a vázat számos európai márka használta, ennél sokkal drágább kerékpárokon is, szóval nagy baj nem lehet.

2017. környékén vettem a bicajt Ausztriában, és rögtön fel is mentem vele egy havas csúcsra, olyan pici guminyomással, hogy felniig benyomható volt ujjal a gumi. Felfelé kellett az erő, és szokatlan volt a széles hajtás, a kerekek miatt a hajtókarok távol kerülnek egymástól. Lefelé azonban a normál montival kezelhetetlen puhaságú és mélységű havon óriásit lejtőztem. Szerelem első tekerésre.

Következő nyáron az olasz tengerparton bizonyított, kihasználva a kisfiam déli pihenését, messzire eltekertem a Bibione környéki tengerparton, itt is hibátlanul szerepelt. A Szentendrei-szigeten kis vízállásnál a kavicson is órákat lehetett tekeregni, ha nem volt kedvem edzeni, mindig a fat bike került elő, nagyjából ezer kilométer szaladt bele az első évben. Ezután sajnos a pince mélyére került, elmúltak a havas telek, és megjelent a flottában egy Turbo Levo, elektromos 3" széles gumikkal szerelt bringa, ami átvette a helyét. A Nakitát már csak alkalmanként vettem elő, amikor a kisfiam kísérgettem a kerékpárúton, vagy az óvodába.

Milyen egy fatbike a montihoz képest? Ha olcsót veszel, először is nagyon nehéz, és lassú. Még aszfalton is nehéz vele rendesen haladni, ugyanakkor az úthibák eltűnnek, mintha 130mm-es teleszkóppal lenne szerelve. Terepen ugyanez az érzés, a tapadás végtelennek tűnik, és egészen jól tompítja a kisebb egyenetlenségeket. Hó, sár, homok? Nem probléma, csak erőd legyen hajtani. Kezdőként félsz terepre menni? A fat bike átvisz ott is, ahol a montival már elveszted a tapadást, vagy kirázza a traktornyom a kormányt a kezedből.

Összefoglalva, a fatbike nem való mindenkinek és mindenhová, ugyanakkor óriási élmény. Az olcsóbb bringák súlya megnehezíti a haladást, és mindegyiknél feltűnően szélesen kell tekerni, a pedálok messzebb vannak egymástól, mint megszokott. Emiatt talán nem is alkalmasak sok órás túrákra, vagy legalábbis hozzá kell szokni. Az előnyök egyértelműek: tapadás bármilyen felületen, kisebb úthibákat elvarázsolja, és nagyon jól néz ki, mintha egy szuperhősös képregényből lépett volna ki. Téli, móka és kirándulós bringának tökéletes, különösen ha jót veszel.