Már több, mint 30 kilométert tekertem, és sehol egy kátyú, útjavítás, csak hangtalaul siklik a bringa, a csendet csak az töri meg, amikor pár percenként kielőz egy autó, vagy az oldalszél citerázik a küllőkön... Csoda történt, utolértük ausztriát? Vagy csak kimentem Sahyba, és mentem egy kört onnan keletre és északra, olyan utakon, amiről itthon csak halkan, a paplan alatt álmodozunk, vagy a 3-4-5 számjegyű utakon pattogva?

Nem szeretnék ujjal mutogatni a felelősökre, de bámulatos, hogyan lesz Szlovákia évről-évre jobb hely kerékpáros szempontból, pedig korábban sem volt rossz. Már az is árulkodó volt, hogy Esztergomnál átlépve a határt, Sahy-ig az 564-es úton pár éves, tökéletes aszfalton gurultam az autóval, és megszűnt a cicergés, zörgés, ami a 11-es főúton végig jelen volt. És bár bringázásra ez a szakasz is tökéletesen alkalmas (Sturovótól az 564-es az Ipoly mellett Lőcséig, majd vissza 76-ossal párhuzamos kis úton), de itt már sokszor jártam, később ezt az utat is bemutatom. 

Szóval Sahy, azaz Ipolyság, a kettes főúton az első város Szlovákiában. Innen terveztem egy 100 kilométeres kört, forgalommentes utakon, némi szinttel. Keletnek indultam az 527-es úton, ami az Ipoly mellett kanyarog, majd néhány kilométer múlva Vinica felé fordultam. Az 527-es sem túl forgalmas, innentől viszont tényleg csak mutatóban jött egy-egy autó. Az aszfalt minősége továbbra is közel tökéletes. Innen Durkovce felé fordultam egészen a 75-ös főútig, lassan emelkedett az út. A 75-ös relatív nagyforgalmú, toldozott-foldozott azon az 1 kilométeren amíg újra le nem térek róla, és elkezdem a mászást, pici falvak, szántók, patakvölgy kíséretében. Forgalom tényleg semmi, és az út, említettem már, tükörsima. 

Trpin után letértem erről a meseútról, és északnak fordultam egy TSZ útra, ez szinte rázott, cserébe autó sem jött azon a pár kilométeren. Itt fotóztam a bringát. Ez a kerülő egyébként nem szükséges, csak a 100 km miatt került bele. 

A TSZ-út az 526-oson ért véget, ez már meglepően más volt, mint az eddigiek, egy jobb magyar útnak felelt meg, felfagyások, javítások, repedések, de igazi kátyú persze itt sem volt. Az út a 66-os főútba torkollott, amitől kicsit tartottam a forgalom miatt, szembe tucatnyi kamion is jött, de perfekt aszfalt - természetesen - és meglepően kicsi forgalom, 10-20 személyautó, és 4 kamion előzött meg. A tavasz is megmutatta igazi arcát, futózáporok szinesítették az életem, amit a nyári mezben, 15 fok alatti hőmésrékletben azért annyira nem élveztem.

Bár ezen az úton vissza lehet jutni a kiindulópontra, Domanikynél rátértem a párhuzamos mellékútra. A minőséget nem említem, mivel tökéletes volt, de ehhez meg kellett mászni a túra utolsó emelkedőjét, ami nagyjából 100 méter szintkülönbséget jelent, és innen patakvölgyben, hullámzó úton gurultam a célig. Volna, mert a 8-10 m/s-os szél, ami az út elején héturól tolt, most oldal-szembeszél lett, és a völgyből kiérve igencsak visszavett a tempóból. 

A túrát azonban ez sem tudta elrontani, hiszen végig tökéletes úton mentem, az autók jellemzően a szembesávban kerültek ki, és senki nem jött egy méteren belül, a nap is sütött sokszor, és a szél is többször fújt jó irányból, mint szemből.  Ha teheted, adj egy esélyt neki... Ráadásul bringázás után feltölthetes Kofola és sör készleteidet, de az Acidko néven futó kefírtermékek is kiválóak. 

Mellékelem a strava linket az útvonalról, ha valakinek kellene a GPX file, a mapy.cz-n könnyű megtervezni, de emailben is szívesen elküldöm. Ha esetleg még nem tudsz ennyit tekerni egyszerre, de szeretnél, edzőként is szívesen segítek az első 100 km-es túrádra felkészülni. 

Fotók: halaszarnold.hu